Öt napja már, hogy felröppent a hír, hogy nem vagy többé.
„Kriszti csodálatos, szelíd, végtelenül kedves ember volt, mindemellett Magyarország egyik legjobb fesztivál- és bulifotósa. Mindannyian, akik ismertük, mérhetetlenül le vagyunk sújtva”
osztotta meg a tragikus hírt pár napja a Bánkitó Fesztivál, ahol rendszeresen dolgozott a fiatal fotós.
Bertók Krisztina Debrecenben született, 13 évesen ismerkedett meg a fényképészettel, eleinte a lencse másik oldalán tevékenykedett fotómodellként. Későbbi szenvedélyét, a fotózást autodidakta módon tanulta meg, egyedi stílusa – a tökéletesen elkapott fesztiváli intim pillanatok – miatt kiemelkedő tehetségnek számított.
A tervei között szerepelt, hogy kiállításon is bemutatja képeit, illetve külföldi klubokba is szeretett volna eljutni, hogy ott is megörökíthesse az általa kedvelt pillanatokat
írja az RTL.
A szívszorító tények után számtalan gondolat fogalmazódott meg bennem. Már csak a munkáidat ismerhetem, Téged nem. Fájó dolog ez, tudom, hiszen egy csodálatos ismerősöm 2020 januárjában hasonló körülmények között távozott. Tele volt – hozzád hasonlóan – lehetőségekkel. Ő is huszonéves volt. Ő is így ment el. Az egyetlen számottevő különbség mégis az, hogy Őt személyesen ismerhettem, Téged sajnos nem. Pedig a munkáid alapján fogalmazódott meg bennem a vágy a Bánkitó Fesztivál után.
Ezt a számot hallgattam ronggyá, amikor 2020-ban véget vetett az életének az említett ismerősöm. Barátomnak nem tudom nevezni, mert őszintén nem tudtam, hogy ekkora problémákkal küzd. Mindig mosolygott. Debrecenben járt egyetemre – úgy, ahogyan jelenleg én is tehetem. Te pedig Debrecenben születtél – ott, ahol velem eddigi életemben a legjobb dolgok történtek. Ott, ahol Ő meghalt. Téged valami véglegesen összetört. Nem ismerhettelek, csak a munkáiddal találkoztam, azok viszont igazán mély nyomot hagynak.
Minden valahogy értelmetlennek tűnik. Minden irreleváns, minden kérdőjeles ebben a helyzetben. Csupán 5 évvel voltál tőlem idősebb – és örökké 25 éves maradsz. Lehetetlennek tűnhet legyőzni azt az űrt, amit magad után hagytál. Mind a művészvilágban, mind – legfőképp – a szeretteid számára. Úgy gondolom, mindennek oka van. Annak is, hogy éltél, annak is, hogy ez megtörtént. A munkáid – és ezzel a lelked darabjai is – velünk maradnak örökre. Köszönöm, hogy léteztél, hálás vagyok, hogy alkottál, mert hatatalmas tehetség voltál. A debreceni művész közösség egy emberként gyászol.
„Lassan el kell kezdenem intézni, amit kell… Nem akarok se temetői búcsúztatót, se semmi szokványost. Milyen abszurd, hogy egy vadidegen mond el nekem és a szeretteinek, barátainak a gyermekemről beszédet! Magam mellett szeretném tudni, és valami olyan megemlékezést tartani Budapesten is és Debrecenben is, ahol ott vannak azok, akik tényleg ismerték, szerették, és közösen Róla megemlékezve búcsúznánk”
fogalmazott Krisztina édesanyja a bejegyzésben.
Ha segítségre van szüksége
hívja a 0-24-ben elérhető 116-123-as lelkisegély telefonszámot!
„Azt kívánom soha senki ne éljen át ilyet! Vigyázzatok a gyermekeitekre! Nem biztos, hogy tudjátok, mit is érez igazán! Nem akarom, hogy szánalmasnak tűnjek… Ezt itt hagyom azoknak, akik kérték, vagy megtehetik ezt a fajta segítséget:
zárta bejegyzését Krisztina édesanyja.
OTP: 11773384-08067043″
Isten veled, Bertók Krisztina! Kívánom, hogy találj békét!
Hozzászólások