Ma van a nemzetközi férfinap. Miután a nőnapról végtelenül helyesen szokás megemlékezni, kivételesen ne feledkezzünk meg a férfiakról sem. Magyarországon amúgy sem ünnepli szinte senki ezt a napot, persze lehet, hogy jogosan: nincs mit ünnepelni.
Nehéz ma férfinak lenni. A társadalmi elvárás meglehetősen bonyolult képleten alapszik: a férfi legyen nemsírós, kemény, mindent megoldó, jól kereső, talpraesett, jó humorú, kiegyensúlyozott, magával ragadó, megbízható, vonzó, érzékeny, odaadó, családközpontú, és közben ne piáljon, sokat (mindig) legyen otthon, lehessen úgy tekinteni rá, mint Tarzanra, de ezt követően jó lenne, ha Tarzan nekifogna mosogatni. Szóval nem egyszerű.
Ráadásul manapság amúgy is megrendült a férfiak pozíciója a társadalomban: a fiúnak születettek egy része lány akar lenni, a lánynak születettek egy része fiú akar lenni, az emberek egy része meg még nem döntötte el, fiú, avagy lány. Ilyen közegben elég nehéz megtalálni a mezsgyét, amely magában hordozza a férfinak maradás lehetőségét anélkül, hogy a gaz sovinizmus vádja az emberre ne vetülne.
De egy igazi férfi persze ezt is megoldja, igaz, a hölgyek szerint ez a típus, az "igazi" már kiveszett. Hogy mikor, hol, s miért tűnt el, nem tudni: talán kérdezzük meg Jane-t.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások