Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum területileg szétszakította az országot. A tragédiára emlékezve, június 4-ét a Magyar Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.
Sokféle módon nevezik a történelemben „Trianont”. Békeszerződésnek, mert az I. világháború után olyan mértékben omlott össze Magyarország, hogy az új határok szervezéséhez szükség volt magyar aláíró félre. 1919 őszén a román hadsereg Győrt is megszállta. Ezek után Horthy Miklós vállalta a békekötésért a felelősséget. 1920. június 4-én Versailles-ban, a Nagy-Trianon kastélyban Benárd Ágost küldöttségvezető és Drasche-Lázár Alfréd államtitkár, rendkívüli követ írta alá a békeszerződést.
Békediktátumként emlegetik leginkább a megállapodást, hiszen kényszerből köttetett. Magyarország folyamatosan dolgozott a revízión, s ennek következtében 1921-ben Sopront visszakapta. Magyarország hóhérai a győztes antant hatalmak voltak. A 325 411 km² összterületű Magyar Királyság széthullott, s 71,4%-át elveszítette. A lakosság több mint a fele szintén más területekre került, s voltak olyan települések, amelyeket kettévágtak a határok miatt.
Kárpáti Piroska így írt Trianonról:
„Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!”
Hozzászólások