Idén töltené 81. életévét a debreceni költő, személye előtt pedig április 17-én emléktábla-avatással és emlékesttel tisztelegtek a cívisvárosban.
Várkonyi Anikó (1942 – 1978) Nagygécen született 1942. október 18-án. Édesapja a helyi református közösség lelkésze, édesanyja tanítónő volt. Középiskoláit Debrecenben járta, az egyetemet 1966-ban magyar-francia szakon, a Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen végezte. Fiatal egyetemistaként kezdett publikálni, az Alföldben és a Tiszatájban jelentek meg versei. Mesterének és tanárának Görömbei András irodalomprofesszort tartotta, aki utolsó, posztumusz kötetéhez is írt előszót.
Püspökladányban, Hajdúböszörményben, a debreceni Bocskai István Általános Iskolában, végül pedig a Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított, ahol irodalmi szakkört is vezetett. Szépírói tehetségét Móricz Zsigmond- és SZOT-ösztöndíjjal jutalmazták. Fordított kortárs francia és lengyel verseket, vogul népköltészetet. Írt esszét a halálról, a magányról, végzett szociológiai felméréseket, készített interjúkat is. Irodalmi hagyatékát a Déri Múzeum őrzi.
A költő 1978-ban bekövetkezett haláláig élt a Fényes utca 5. szám alatti panelházban.
Várkonyi Anikó elfeledett irodalmi hagyatékának ismertté tétele a város egyik fontos missziója, aminek egyik állomása volt a tegnapi nap folyamán történt emléktábla-avatás, mely immár egykori otthona falán, a Fényes udvar 5. számú panelház homlokzatán hirdeti az arra járóknak a költő hátrahagyott örökségét.
Hozzászólások