Az ifjú költőnemzedék egyik legígéretesebb tagja, Áfra János 2017 végén sorrendben a harmadik verseskötetével jelentkezett. A 2012-es Glaukóma és a 2015-ös Két akarat után a mostani, Rítus című könyvének debreceni bemutatójához a Méliusz Juhász Péter Könyvtár nyújtott otthont.
A bemutató több szempontból rendhagyónak volt mondható. Egyfelől azért, mert – a költő összművészeti érdeklődésének megfelelően – nemcsak egy „egyszerű” íróolvasó-találkozónak vagy „kérdezz-feleleknek” lehettünk a tanúi, hanem egy táncos performanszokkal és versolvasásokkal vegyített, nyugodtan mondhatom, művészi estnek. Áfra János költeményei ugyanis Gyöngy Dániel és Gergye Krisztián táncosokat is megihlették, akik az est kezdő- és végpontjaként a költő által szavalt versekre a könyv mondanivalóját, tematikáját tükröző rituális mozdulatokat mutattak be, illetve az elrévedés folyamatát láttatták velünk.
Gyöngy Dániel sámánszerű mozdulatai azért voltak indokoltak, mert Áfra Jánosnak ez a harmadik kötete a lírai személyesség közvetlenségétől és az önfeltárás vallomásosságától eltávolodva a személytelen többes megélte archaikus viszonyokról szól. A rítusok és mágikus szertartások a tudatalattinkban továbbra is ott munkáló jelentőségéről, „a sötétségbe való visszahúzódásról”, ahogyan azt A fa születése című, Gyöngy performanszát elsőként kísérő Áfra-költemény is jelezte. Az Áfra által felolvasott versrészletek és a táncos mozdulatai olyannyira rímeltek egymásra, hogy amikor az estet moderáló Vigh Levente szerkesztő-kritikus rákérdezett, hogy vajon Gyöngy és Áfra milyen koncepció mentén találták ki ezt a performanszot, szinte hihetetlennek tűnt a táncos nyilatkozta, mely szerint az egész nagyrészt improvizáción alapult. Az alap „mindössze” annyi volt, hogy közösen választották ki azokat a verseket és versrészleteket, amelyek a mozdulatsort kísérték.
Vigh Levente, miközben elárulta a jelenlévőknek, hogy Gyöngy és Áfra már a 2015-ös kötet kapcsán is adott elő ilyen jellegű produkciót, aziránt érdeklődött, hogy Áfránál mikor és hogyan alakult ki ez az összművészeti érdeklődés? A válaszból megtudhattuk, hogy a költő először rajzolt, s csak tíz éves kora környékén kezdett el verseket írni, tehát az alkotás kényszerét mindig is érezte magában, de sokáig nem merte elhinni, hogy a verseiből lehet valami komolyabb. Csak az első publikálása, ami húszéves kora környékén történt, adott némi reményt a számára.
A „remény” pedig – szerencsére – olyannyira beteljesülni látszik, hogy Vigh Levente elárulta: az egyetemen Áfra volt az első kortárs költő, akinek a verseivel találkozott. S Áfra ma már azt is kötelességének érzi, hogy a nála is fiatalabb tehetségekkel foglalkozzék. A kérdésre, hogy a tehetséggondozás hogyan jött az életébe, Áfra egy személyes élménnyel kezdte a válaszát: ő maga annyira bizonytalan volt kamaszként, hogy az akkorra elkészülő versei nagy részét elégette, most viszont, amikor a fiatalok számára jóval több lehetőség van kortárs szövegek olvasására és értő módon való befogadására, talán kevesebben bizonytalanodnak ennyire el. Így Áfra nemcsak kötelességének, de nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy a Versműhely elnevezésű, a MODEM Zöld Kilincsében működő tehetségfejlesztő programsorozat keretében nagyon sok kiváló fiatallal foglalkozhat, s segítséget nyújthat nekik a szárnypróbálgatásaikban. Az pedig különösen nagy jelentőségű – tette mindehhez hozzá -, hogy ezek a fiatalok egymástól is tudnak ilyen formában tanulni, egymást is képesek inspirálni.
Áfra János költészetének sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy eddigi munkásságáért már több díjjal is kitüntették, például a Makói Medáliákkal vagy a Gérecz Attila–díjjal. Egy irodalmi ösztöndíj keretében pedig, amely Horváth Péterről kapta a nevét, nemrégiben a magyar irodalmat igencsak kedvelő német nyelvterületen alkothatott. Vigh Levente ezzel kapcsolatban arra volt kíváncsi, hogy az idegen nyelvi közeg mennyiben befolyásolta ennek a legutóbbi kötetnek a keletkezését? Áfra elárulta, hogy ugyan a Rítus mintegy hetven százalékát az egy-egy hónapnyi berlini és stuttgarti tartózkodása időszakában írta, ezekben a városokban inkább már csak a versek formába öntése történt meg, hiszen már tinédzser korában rengeteg vallásos és filozófiai témájú könyvet olvasott, alkímiával és rituálékkal foglalkozó szövegekkel találkozott, s ezen élményei egyre csak rakódtak benne, hogy most, ebben a kötetben forrjanak tematikus egységbe. Mivel Vigh Levente – derült ki az estnek ebből a részéből -, nemcsak kollégája, de jó barátja is Áfra Jánosnak, s jól ismeri a költőt, ezen a tematikán egyáltalán nem csodálkozott, hiszen amellett, hogy barátja igen fegyelmezett alkotó ember, spirituális érdeklődése kétségtelen. S most véleménye szerint Áfrának ez a két oldala jelentkezett egyszerre a Rítusban, amelyről az egyik, idősebb kortárs költő így nyilatkozott: radikális kötet. Áfra János amellett, hogy természetesen örül a kötetével kapcsolatban ennek a jelzőnek, kifejtette: a radikalitást ez esetben is többféleképpen lehet érteni. Hiszen lehet valami úgy radikális, hogy előzmények nélkül ad valami teljesen újat, de ilyen értelemben az ő kötete nyilván nem az, hisz valahol a Weöres Sándor-féle szinkretizmust viszi tovább. Ugyanakkor a korábbi két, vallomásos lírát tartalmazó kötetéhez képest valóban teljesen más hangon, ha tetszik, radikális hangon szólalnak meg ezek a versei, hiszen itt a korábbi lírai én „kivonult” a kötetből, s a személytelen „mi” vált benne központivá.
Vigh Levente utolsó kérdésére, hogy vajon mennyire tudja elengedni a már kész verseit Áfra, egyértelmű volt az igen: a költő nem szereti visszaolvasni korábbi alkotásait, sőt, egyelőre gyűjteményes kötetben sem gondolkodik. Ám szerencsére ez az elengedés erre az alkalomra egyáltalán nem volt jellemző. Az estet záró, Gergye Krisztián táncossal közös performanszában ugyanis ismét olvasott fel a verseiből. Ahogyan azt Gergyétől megtudhattuk, ez a produkció is nagyrészt improvizáción alapult, viszont a táncot kísérő kezdő és záró költeményt előre megbeszélték. A táncos mozdulatait ezúttal a kötet két rendkívül jelentős verse, az egyaránt az érintkezésen alapuló mágiát tükröző Az elhagyás és A sötétség igéi foglalta keretbe.
Gyürky Katalin
Hozzászólások