A Dau. Natasa című filmről
Az országos szinten zajló X. Mozinet Filmnapok keretében 2020. október 23-án a német-ukrán-angol-orosz koprodukcióban készült Dau. Natasa című filmet is megtekinthette a premier előtti vetítésekre kíváncsi közönség a debreceni Apolló moziban. Az Ilja Krzsanovszkij és Jekatyerina Oertel rendezte című film vetítésén jártunk.
Talán nem véletlen, hogy épp az 1956-os forradalom évfordulóján tűzte a Mozinet Filmnapokon belül ezt az alkotást műsorára az Apolló mozi. Hisz a film, ha nem is az ’50-es, de talán a magyar forradalmi események miatt is a ’60-as évekre még keményebbé váló szovjet diktatúra működésébe nyújt bepillantást ― mégpedig egy rendkívül érdekes aspektusból.
Egy hatvanas évekbeli szovjet kutatóintézet mindennapjaiba és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra működésébe csöppenünk a fim megtekintésekor. A kutatás jellegét csak nagyvonalakban vázolja a film, de az kétségtelenül kiderül, hogy valamiféle emberkísérlet, a szovjet hírszerzésben szereplők „hatékonyságának” növelését szolgáló, nyilván illegális emberkísérlet zajlik az intézet falain belül. Ennek infrastruktúrájához tartozik hozzá az étkezővel egybekötött büfé is, amely gyakorlatilag a film fő helyszínévé válik, benne a főszereplővel, a büfét vezető középkorú Natasával (Natalja Bereznaja).
A történet gyakorlatilag az ő története, miközben rajta keresztül megkapjuk a szovjet hatalom működésének: a kisember eltiprásának, semmibe vételének a prototípusát is. Natasa láthatóan élvezi a munkáját: imádja, hogy az intézet kutatói és a személyzet dicséri az általa felszolgált kosztot, a finom ételeket és italokat, s kora ellenére elég kikapós menyecskének tűnik. Azonban első perctől nem tudja féltékenységét leplezni a nála jóval fiatalabb munkatársnője, Olga (Olga Sakabarnya) iránt, akivel olyan igazi orosz kapcsolatot ápolnak. Azaz csak szélsőségesen tudnak egymáshoz viszonyulni: vagy imádják egymást, és összetartanak, azonban bizonyos, nem is kis mennyiségű alkohol elfogyasztása után gyűlölködni, sőt, verekedni kezdenek.
Olga azonban mindezek ellenére Natasa egy fontos estéjén mindenben támogatja a kolléganőjét: az intézetbe meghívott francia tudós, Luc (Luc Bigé) ugyanis szemet vet Natasára, s légyottjuknak épp Olga lakása biztosít teret.
Ám egy szigorúan ellenőrzött szovjet intézetben egy külföldivel létesített kapcsolat nem maradhat titokban. Így Natasa nem elég, hogy szenved a tette miatt: miután rájön, hogy Lucnak csak egy éjszakára kellett, igencsak kiborul, de ez semmi ahhoz képest, amit az államvédelmis „kolléga” fog a tettéért művelni vele.
A „klasszikus” kihallgatás minden elemével szembesülünk, amikor a szovjet tiszt magához hívatja a nőt. Közli vele: aki szovjetként egy külföldivel lefekszik, az halott. Vagy, ha nem ölik meg azonnal, az azért van, mert még szükség van tőle bizonyos információkra, amiket a büfében dolgozva szolgáltatni tud az államvédelmiseknek. A kihallgatási jelenet azért is zseniális, egyben hátborzongató, mert a két nő, Natasa és Olga ellentmondásos viszonyát itt állami szinten követhetjük végig: a húzd meg, ereszd meg itt is érvényesül. Mert ha egy ideig viszonylag kedves is tud lenni Natasához a kihallgatója, egyik pillanatról a másikra átcsap brutális vadállatba, s a lehető legválogatottabb módszerekkel alázza meg a nőt. Akinek így nem sok választása van, ha egyáltalán életben akar maradni, illetve folytatni akarja a büfében a munkáját…
A film a színeit és a fotózási technikáját tekintve, a helyiségek berendezését és a szereplők ruházatát nézve is egyértelműen a ’60-as évek Szovjetunióját idézi. Ám ebben a komor miliőben a Natasát alakító színésznőnek, Natalja Bereznajának köszönhetően egyvalami végig talány marad számunkra: mégpedig Natasa hozzáállása a vele történtekhez. Mert az egyetlen, Luc miatti kiakadását leszámítva végig nem tudjuk eldönteni, hogy ki ő: egy könnyűvérű cafka, aki tényleg bárkinek képes odaadni magát azonnal, vagy egy mély érzésű, belül nagyon is szenvedő nő.
Valószínűleg mindkettő, egyszerre és együttesen, ahogyan azt a nagy orosz klasszikus regények és filmek főhősnői kapcsán már megszokhattuk.
Nem könnyű film a Dau. Natasa. Nem lesz tőle jókedvünk. De rendkívül tanulságos arra nézvést, hogy milyen rendszerben ne akarjunk soha többé élni. A film tervezett bemutatója 2021 februárjában várható. Keressék majd az Apolló mozi műsorán.
Gyürky Katalin
Hozzászólások