2020 a változások éve, valami olyan történt velünk, amit korábban még nem éltünk át. Az életünk keretei átrajzolódtak, és ami azelőtt természetes volt, az ebben az évben pár hétre, hónapra elérhetetlennek tűnt. Bárhogyan is haladt ez az év, nyakunkon a karácsony és az újév. Ha visszatekintünk a mögöttünk leforgott életünk képkockáira egy valamit biztosan állíthatunk: soha ennyiszer nem találkoztunk olvasásra buzdító üzenetekkel, mint idén. Talán a kenyérsütés egy hangyányit népszerűbb volt, mit az olvasás, ám a socialmédia véleményvezérei és az emberek nagy többsége bizony leemeltek egy-egy könyvet a polcról és bőszen bíztattak bennünket: #olvassotthon #olvasnimenő #olvassvelem hashtagekkel.
A Fórum trendmagazinban ajánlottam a Janikovszky Éva: Naplóm 1938-1944 című könyvet, ott csupán ennyit írtam róla:
„A név kötelez, szokták mondani… ennek köszönhető, hogy az írónő egyetlen fia Janikovszky János jóvoltából megismerhetjük Kucses Évát. Igen a lányt, a táncost a társasági élet népszerű ifjú hölgyét. Ezt a naplót forgatva visszaröppenhetünk egy letűnt korba, ami bájával, finomságával kecsegtető, de hamar szembesülünk vele, hogy akkor a fájdalmas valóság mindenkit kíméletlenül utolért.”
Mit adott nekem ez a könyv?
Amikor egy naplóírást veszek a kezembe, mindig abban reménykedem, hogy valami többet megtudok az írójáról. Janikovszky Éva gyermekkorában papírra vetett gondolataiban láthatóvá válik az írónő alakuló személyisége, akiben már 12-13 évesen is ott rejtőzött a humor, az őszinteség és a lehetőség, hogy egyszer nagy íróvá váljon. Az első oldalak elolvasása után úgy éreztem ezt a 10 éves lányomnak is olvasnia kell, így esténként együtt olvassuk. Hangosan nevetünk és összekacsintunk, hogy „Ne már, hogy akkor is ugyanazokat gondolták a lányok?!” Viccesen olvastuk, hogy ’38-ban alig írt valamit, majd ’39-ben folytatja, épp úgy, mint mindenki más, aki kiskorában elkezd naplót írni, majd abbahagyja, újrakezdi, szünetelteti, folytatja. Tele van szóismétléssel, és sokszor ugyanarról ír, (a fiúkról, mi másról?) mégis minden sora élvezhető. A legkülönlegesebb, hogy a saját világának középpontjában ő maga áll és bár áthatja a háború szele a mindennapjait nem ez a legfontosabb számára. Manapság, amikor a gyermekeinknek egy világjárvány miatt bekerült a szóhasználatába a korlátozás, kijárási tilalom, a rendezvénytiltás, akkor különösen oda kell figyelnünk arra, hogy rájuk ez milyen hatással lesz majd. Ennek a naplónak az olvasása generációs szakadékok átugrásával mutatja meg, hogy bármilyen is a világ körülöttünk mi lehetünk boldogok.
Jó látni, hogy az írónő is halandónak született és a napló elolvasása után megértjük, hogyan válhatott halhatatlanná.
Ami a Fórum Trendmagazinból kimaradt:
David Lough: Nincs több pezsgő Churchill és a pénz
Churchill életének szinte minden elképzelhető vonatkozását feltárták az életrajzírók, azonban eddig egyikük sem vizsgálta a pénzügyeit. David Lough, aki befektetési és adóügyi tanácsadóként jól ismeri a pénzpiacok világát, nagyszabású művében részletesen elemzi Churchill viszonyát a pénzhez, és végigköveti pénzügyi tevékenységének hatását a politikájára. Hosszú évek kutatómunkájának eredménye e könyv, amely új megvilágításba helyezi a XX. századi ikonól alkotott képünket. Vajon egy politikus miért vállal szerepet a legújabb, sajátos szempontú Churchill-életrajz kiadásában? Különösen akkor, ha olyan nemzet fia, amellyel szemben a könyv főszereplőjének múlhatatlan adóssága van, hiszen felelősség terheli, amiért az angolszász bombázók – hadászati szempontból már aligha indokolható módon – 1944-ben földig rombolták Budapestet.
Lázár János (Politikus, a Magyar Országgyűlés tagja) így fogalmazott a könyvvel kapcsolatban: Magyarként talán nincs okom szobrot állítani Churchillnek. Politikusként, közszereplőként ugyanakkor jó okom van arra, hogy ezt a könyvet ajánlott olvasmányként tegyem le a polgárok és a választott képviselőik asztalára. Lapjairól kiderül ugyanis, amit a pályám során magam is fölismertem: a közügyek intézőinek cselekvési szabadságát alapvetően határozza meg anyagi függésük vagy függetlenségük. E könyv legizgalmasabb fejezetei épp erről szólnak. Sir Winston Churchill saját függetlenségi háborújáról, amely során ugyanolyan ádázul verekedett, mint a londoni parlamentben, vagy hazája ellenségeivel a világ legkülönbözőbb harcterein. Hogy e küzdelemből győztesen került-e ki, arra az olvasónak magának kell választ adnia…”
Sokféle könyv született már Churchill életéről, ám ez valóban egyedi megvilágításba helyezi a munkásságát. Lehet szeretni vagy nem szeretni a politikusokat, de az tény, hogy az, milyen helyet foglalnak el az aktuális politika színtéren hatással van a pénzügyeik alakulására Ebben a 2015-ben megírt összeállításban David Lough alapos kutatómunkát végzett Churchill életével kapcsolatban, ez egy igényes, közgazdasági kérdésekben mélyreható munka. Levéltári iratokat és bankügyi papírokat mutat be, Churchill magán pénzügyeire vonatkozóan, és összefüggésbe hozza az angolszáz politikai viszonyokkal. Talán ő az egyetlen nagy politikus, akinek a személyes pénzügyeiről ilyen mélységig van információnk. Churcillről köztudott, hogy rengeteget költött pezsgőre, ruhákra, szivarra, imádta a szerencsejátékokat, és volt nagyon gazdag, szegény, majd újra gazdag.
Azt nem tudom Lázár János miért érezte úgy, hogy ezt a könyvet 2020-ban magyarul is ki kell adni, és azoknak is olvasniuk kell, akik angolul nem tudnak, de ezen, mindenki gondolkodjon el saját maga…
Napló témában az alábbi cikkek készültek:
https://hajdupress.hu/cikk/fel-a-kezekkel-ki-az-aki-naplot-ir-vagy-irt-regebb
https://hajdupress.hu/cikk/soha-ne-allitsatok-meg-terezanyut-naplokrol-3-2
https://hajdupress.hu/cikk/harom-naplo-harom-korbol-harom-notol-naplo-irasok
Török-Papp Csilla
Hozzászólások