Manapság tarolnak a híres énekesek életét feldolgozó filmek (Lásd Elvis). Ez a film nem áll be ebbe a sorba, nem egy ismert személyről szól, hogyan vált humoristává. Arra már ott van A nevem Dolemite című film. Ez most egy lánynak az anyja elvesztésével való megbirkózását állítja középpontba.
A Stand up királynője egy másfélórás svéd dráma egy 13 éves lányról, Sasháról (Sigrid Johnson), akinek depressziós, majd öngyilkos lett az édesanyja. Sasha nem akar olyanná válni, mint az anyja, ezért ír egy túlélőlistát, hogy minél jobban különbözzön tőle, elkerülve a tragikus végzetét:
- Levágja a haját.
- Nem olvas több könyvet.
- Nem gondoskodik élőlényekről.
- A stand up királynője lesz.
Utóbbi azért fontos, mert az apja, Abbe (Oscar Töringe) azóta nem nevetett vagy mosolygott, mióta elvesztette feleségét. Gyakran sír, ami Sashát is visszarántja a szomorúságba, amikor éppen mással foglalkozna. Például stand up comedy-t néz, főleg YouTube-on. Ezért a lány meg akarja nevettetni megözvegyült szülőjét.
Az apja nagyon gondoskodó, pozitív figura, aki pszichológushoz jár a lányával és beszélget vele, miközben neki is nehéz. Az összes felnőtt szereplő a filmben idealizált, türelmes és megértő a lánnyal. Holott vagy Svédországban túl kedvesek az emberek vagy Magyarországon nem azok, de mást tapasztal olykor az ember egy szülő vagy egy tanár láttán. A másik hasonló túlzása a filmnek, hogy ha valamelyik gyerekkel baj van, akkor annak elváltak a szülei. Holott sokan alanyi jogon s*ggfejek.
Fontos eleme a filmnek a címben is szereplő stand-up comedy. Bemutatja hogyan készül valaki egy fellépésre, a jegyzetelést és a próbákat a tükör előtt. Ez a felnőttek műfaja, ott 20 évest említik a legfiatalabbnak, Magyarországon például 18 éves a legfiatalabb. Az is benne van, hogy elsőre nem fog sikerülni, ami egy újabb traumát okoz, de nem szabad feladni az első kudarc után. Azonban nyilván, ha valaki huzamosabb ideig rossz, akkor vele van a baj. Szükséges hozzá önkritika, mert a sikeres emberek senkit nem érdekelnek. Azt is felveti a film, hogy valakinek vagy a vérében van a nevettetés, azaz van humorérzéke, vagy nincs. Sőt, még az is belefért, hogy mennyire izgulnak a fellépők közvetlenül az előadás előtt, valamint a közönség bevonása is megjelenik, ami nagyon fontos jellemzője.
A lány a bácsikája révén jut fel a színpadra. A férfi egy bárban dolgozik, ahol vannak fellépők, akik közül az egyik ad neki három percet a saját idejéből. Egy fellépő 15 percet kap egy esten, ebből ad hármat. Ez a 15 perc elég sok, például Magyarországon a Showder Klubban kap ennyit egy fellépő, ennél hosszabb már csak az önálló vagy közös, tematikus estek szoktak lenni, amikor már elég nagy név valaki, hogy jegyet vegyen rá a közönség.
Illetve még az is felmerül, hogy mivel szabad viccelni. A stand-upban nincsenek tabuk. Ezt is megmutatja a film azon keresztül, hogy például egy kómás emberrel is lehet poénkodni. Érdemes még kiemelni azt is, amire szintén odafigyel a mű, hogy 13 éves a főszereplő, így a vicceket is ehhez kell mérni. Az elején még elég gyengén kezd, de a végén egész jó lesz. Ez folyamatosan alakul, és nem érezzük úgy, hogy megírta neki valaki. Ami szintén nagyon fontos a stand-up comedy-nél. A másik hasonló erénye a filmnek, hogy a zene követi a főszereplő hangulatát, olykor nagyon éles váltásokkal.
A stand up királynője elnyerte a legjobb filmnek járó Kristály Medvét a Berlinale Generation Kplus ifjúsági nagyjátékfilmes versenyprogramjában és a Chicago Nemzetközi Gyermekfilm Fesztiválon a szakmai zsűri a legjobbnak, a fiatalokból álló zsűri a második legjobbnak választotta. A film Jenny Jägerfeld gyermekpszichológus 2018-as azonos című fiatal felnőtteknek szóló regényének adaptációja, amely magyarul nem jelent meg.
Ajánlott azoknak, akik gyászolnak, mert lehetséges, hogy segít a feldolgozásban. Ez egy elgondolkodtató film, amit utána ki lehet beszélni, például egy mentálhigiénés filmklubba ez tökéletesen illik.
A filmről egy más szemszögből írt kritikánk is van, ami itt olvasható.
Hozzászólások