Januárban egy emberként ünnepelt a magyar gasztrovilág: Magyarország bronzérmes lett a világ legrangosabb szakácsversenyén, a 2023. január 23-án, Lyonban megrendezett Bocuse d’Oron. A sikerről a Magyar Bocuse d’Or Akadémia gondozásában hamarosan megjelenő kötet számol be, melyről a lyoni megmérettetésen, valamint a csütörtöki könyvbemutatón is résztvevő Tóth Bendegúzt, a magyar csapat egyik tehetséges fiatal segítőjét kérdeztük.
Tehetséges fiatalként kerültél be a Bocuse d’Or magyar csapatának felkészülésébe. Hogyan élted meg a versenyt?
Az igazat megvallva nagyon nagy megpróbáltatás volt, sokat kellett dolgozni, viszont úgy érzem megérte mert sokat tanulhattam, végeredményben tekintve pedig sokkal több volt a pozitív mint a negatív élmény, de áldozatot kellett hozni. Viszont az áldozat megtérült, mert sok olyan tapasztalatot szereztem ami kifejezetten segíti a pályámat, olyan dolgokat tanultam, amit nem vehetnek el tőlem. Nehéz volt, de nagyon megérte.
Hamvas Zoltán, a Magyar Bocuse d‘Or Akadémia elnöke úgy fogalmazott, hogy sokan „öncélú gladiátorképzőként“ tekintenek a versenyre, melynek a könyv létrejötte pont az ellenkezőjét kívánja bizonyítani. Te ezt pályakezdőként hogyan látod, valóban „gladiátorképző“ a verseny, valamint annak folyamata?
Abszolút nem láttam vagy látom gladiátorképzőnek. Ez a megállapítás akkor lenne igaz, ha egy embert treníroznának minden alkalomra, de ez nem így működik. A versenyre való felkészülésbe nagyon sok diákot igyekeznek bevonni – így kerülhettem oda én is.
Amikor Magyarországon tartották a versenyt, akkor az esemény lebonyolítása során is sok diák találkozhatott, illetve dolgozhatott együtt Michelin-csillagos, nagy szakértelemmel rendelkező séfekkel.
Nagyobb távlatokból nézve pedig azért nem gladiátorképző, mert ha a versenyen jó eredményt ér el a csapat, akkor egy egész országnak a gasztronómiai hírnevét emeli meg a megmérettetés, nem pedig egy emberét. Jelen pillanatban nemcsak Dalnoki Bence eredményének, hanem Magyarország eredményének is örülünk.

Hány diáktársaddal és milyen szerepkörökben vehettetek részt a magyar csapat munkájában?
Napi szinten, az elejétől a végéig ketten vettünk részt a felkészülésen: mi közvetlen csapattagok voltunk, így mehettünk Lyonba is a magyar csapattal. De jöttek még más szakácstanulók is segédkezni, illetve az európai felkészülés volt jelentősebb, ahol a felszolgálást és az egyéb konyhai kisegítő műveleteket is magyar szakácstanulók látták el.

Mi vagy ki volt a legnagyobb inspirációd a verseny alatt?
Ezt szerintem nem lehet így meghatározni, minden jelenlévőtől borzasztó sokat tanultam.
Az én meglátásom az, hogy minél magasabb szinten van egy gasztronómiai szakember, annál sajátosabb stílust alakít ki magának, hiszen mindegyik szakember másban jó. Ez egyet jelent azzal, hogy ilyen egyszerűen nem lehet meghatározni, hogy kitől tanulja a legtöbbet az ember.
Az viszont biztos, hogy mindenkitől aki jelen volt sokat tanulhattam, hiszen nemzetközi mezőnyben tekintve is minden jelenlévőnek láthattuk a munkáját és annak folyamatait. A versenyen bemehettünk egészen a boxok közé, ahol az igazi munka folyt és ahova csak a csapattagok valamint a sajtó munkatársai léphettek be. Ott lehettem a felkészülésen is, ahol pedig mondanom sem kell, hogy ismert és profi szakemberekkel dolgozhattam együtt.
A könyvben szereplő receptek közül számodra melyik a legizgalmasabb, azaz van-e olyan recept ami különösen megragadta pályakezdőként a figyelmedet?
Mindegyik recept más és más, és más szinteken lehet elkészíteni őket. Fontos, hogy úgy vannak kialakítva, hogy egy nem feltétlenül szakmabeli otthon is el tudja készíteni őket, főleg a technológia valamint az alapanyagok jelenthetnek kihívást, a megvalósítás nem. Én a könyvben foglaltak közül leginkább a halas fogásokat kedvelem, az idei Bocuse d’Or-on is elkészített ördöghal receptje fogott meg igazán, hiszen annak a folyamatait láthattam testközelből is. De vannak remek receptek lazacra, pisztrángra valamint vadakra is.
A Best of Hungary nem titkolt célja, hogy bővüljön a magyar gasztronómiai látókör. Mit gondolsz, elérhető ez a célkitűzés?
Nagyon remélem, hogy igen. Ehhez azonban kell egy befogadóközönség is, aki vevő ezekre az információkra. A Bocuse Akadémia az összes vendéglátóipari szakiskolába és technikumba megpróbálja eljuttatni a Best of Hungary könyvet – legalább egy példányban. Ez az ottani pedagógusok segítségével rengeteg diákhoz eljuthat, akik a könyv által bele tudnak tekinteni ebbe a világba, remélhetőleg többeknek felkeltve az érdeklődését a csúcsgasztronómia iránt. Illetve a diákokon túl a könyvbemutatón is sok szakember kézhez kapta a könyvet.
Személy szerint reménykedem, hogy az országban minél messzebbre el fog jutni ez a könyv, minél több fiatal szakmabeli találkozik vele.
Hozzászólások