Debrecen legrégibb borozójának, az Egri Borozó tulajdonosával, Kovács Istvánnal beszélgettünk, aki az Európai Borlovagrend és a Szuverén Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagja, valamint a Mecénás díj és a Brassai művészeti díj büszke tulajdonosa is.
Mesélne a borozó történetéről és arról, hogyan került ön a borozóba?
A létesítmény 1710-ben épült, és a 18. századtól üzemel borospinceként.
1957. április 30-ban nyílt meg a felső rész, a Belvárosi borkóstoló, amit aztán később összekapcsoltak a pincével.
1968-tól az utca végén laktam. Nem messze jártam a zsidó általános iskolába.
Több szakmám van, hentesként kezdtem. Amikor úgy éreztem, hogy nem hoz elég kihívást, abbahagytam.
Kereskedelemből felsőfokú a legmagasabb iskolai végzettségem. Voltam Budapesten az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) központjában Demján Sándor mellett.
Aztán Módos Mihály, az előző tulajdonos alkalmazottjaként kerültem ide. Ő több évtizedig dolgozott itt, 1957 és 2010 között. A kilencvenes évekig az ÁFÉSZ alkalmazottjaként, majd amikor lehetősége nyílt rá, megvette tőlük, és magánkereskedőként vitte tovább.
Bár 20 évvel fiatalabb voltam, mégis hasonló látásmóddal bírtunk. Amikor sajnos megbetegedett, megkért, hogy vigyem tovább a borozót. Már amikor idekerültem, akkor láttam, hogy ez az épület sokat érdemel, halála óta én viszem tovább az örökségét.
Mi a ZH galéria, és hogyan jött létre?
A ZH galéria, azaz Zárthelyi galéria a borospince sarkában található, ahol koncertek szoktak lenni. Mivel kicsi a borozó és a pince is, ezért egy kamerával közvetítem a fenti TV-re az élőzenét.
A Rocksuli Debrecen szokott nekem ebben segíteni. A Rocksulit Vincze Béla alapította 1989-ben. Két klubja volt, az egyik középiskolásoknak, a másik egyetemistáknak, ott is dolgoztam. Akkor alakult többek közt a Tankcsapda, a PG Csoport és Ölveti Lacikáék is. Ők mind hozzám jártak abba a kis éjszakai vendéglőbe a Simonyi út 14. alagsorába. Ezért értem meg jól magam a zenészekkel is.
A Simonyi út 38. szám alatt volt egy Kossuth Klub, a Lovarda és a Kazánház elődje. Oda is besegítettem, aztán a Benczúr kollégiumban voltam 1993-tól 2005-ig, az volt a Benczúr Hancúr.
A zenészeknek, például Tordai Mária Emesének, a ZH galériában teret adok a fellépésre. Indítottunk egy csatornát YouTube-on, a Zh TV-t. Kapnak egy portfólió anyagot. 43 percet szoktunk lefilmezni, azt megvágjuk 2 percesre, és feltöltjük.
Egy klubhangulatot akartunk átadni a következő generációnak. Azért is ZH rock galéria, mert a Z-generációnak szól. Szerdánként open mic szokott lenni: „Gyere le, ne hozz semmit, csak a tudásod, én adom a mikrofont!”.
Mit jelent, hogy a borlovagrend tagja?
Az Európai Borlovagrend tagja vagyok. A Kárpát-medence borkultúráját hirdetjük. 58 borlovagrend van Magyarországon, a legnagyobbnak, az Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusának vagyok a tagja. Hentes ugyan a szakmám, de iskoláztam magam, három sommelier iskolát végeztem el, és borbíróként is tevékenykedek.
A bor a kezdetektől ott van mellettünk, mint gyógyító, szakrális ital és történelmi kultúránk része. Ezt képviseljük a borozón keresztül. Amikor bort keresek, elmegyek családi pincészetbe Egerbe és Tokajba.
Hogyan kötődik a kultúra a borhoz?
Számomra a bor és a művészet egy tőről származik, a természetből. Egyedi és megismételhetetlen.
Idén nyáron a város meghirdette a Kultúr-Fröccsöt, én elvállaltam ezt az utcai programok szervezését, hiszen kultúra és fröccs is található nálunk.
Minden decemberben eljönnek hozzám a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium betlehemesei, de felnőttek is szoktak érkezni betlehemes találkozóra. Felvonulnak a főutcán, aztán betérnek hozzám.
Csokonai Vitéz Mihály két helyszínre vitte el a tanítványait, a Nagyerdőre és az azóta lebontott Kispipa vendéglőbe. Van egy egyesülete a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végzetteknek, akik a cserkészekkel együtt felelevenítették ezt a hagyományt. Egyik helyszínük a Nagyerdő, a másik az Egri Borozó pincéje. Van csikóbőrös kulacsuk, ami körbejár, illetve zenélnek.
Mi köze a slambucnak a borhoz?
A slambucfőzés és a bor ott találkozik, hogy nem mindegy, milyen szerkezetű talajról származik az alapanyag (szőlő és burgonya).
Szeretem a borhoz illő gasztronómiát is, így emeltük be a pásztorételeket a borhoz. Sok étket kipróbáltam, végül a slambucot szerették meg a vendégek. Hetente kétszer, csütörtökön és pénteken főzök már 11 éve, most már 50 literes vasbográccsal gázzsámolyon. Apósomtól tanultam meg, hogyan kell készíteni, akivel slambucfőző versenyekre jártunk.
Jómagam az előző generációtól tanulok. Amikor a hortobágyi Kovács Imre bácsi meglátta a slambucomat, egyszerű vendégből barátommá vált. Támogatott, átgondoltuk a régi pásztorételeket, például a görhönyt is. A slambucot azért kellett újra gondolni, mert régen egy parasztembernek hétezer kalória szükségeltetett a napi munkájához, most viszont kettőezer kalória a maximum. Változtak az alapanyagok, a burgonya és a paradicsom is teljesen más, mint régen volt. Úgy főzök, hogy elképzelek egy ízt, és azt akarom megalkotni. Ide kevés a szakmai alázat, ide kellett egy alapanyagalázat.
Augusztus 20-a hetében visszatérő vendégeim vannak Budapestről, Zalaegerszegről és Szombathelyről. Mindenkinek ízlik a slambuc, mert nem egy regionális ízvilágot fedek le vele.
Hogyan alakult a borozó és az ön sorsa a járvány idején?
Ahogyan változik a társadalom, úgy kell változnia a vendéglátásnak is.
A pandémia idején el kellett magyaráznom, hogy nem tudok tömeges rendezvényeket vállalni, akárhogyan is szeretném, akármennyire nincs bevételem. Jogkövető vállalkozásként kénytelen voltam alkalmazkodni.
Karitatív tevékenységet is szoktam folytatni. Támogatom az elesetteket, de nem csak egy évben egyszer, hanem a pandémia idején több slambucot főztem, amit felajánlottam. Bevásároltam, megfőztem és kiszállítottam. Amikor megláttak, akkora tiszteletet kaptam, mint még soha. A debreceni mentőállomásnak háromszor is főztem 100 adagot, a Kenézy Gyula Kórház CT-osztályának, a ReFoMix egyesületnek és a Wesselény úti Éjjeli Menedékhelynek szintén. Mindenhol megköszönték.
Azok az emberek, akik nap mint nap kockáztatják a saját egészségüket, megérdemlik.
Igaz, én is bevételtől elesett vendéglátós voltam. Előfordult olyan, hogy napi 1500 Ft bevételem volt.
A karitatív tevékenység teljesen független attól, hogy lovag vagyok-e, 1989-ben kezdtem.
Nem csak a borlovagrenden keresztül támogatom a rászorulókat. A Szuverén Jeruzsálemi Templomos Lovagrend 2019-ben újraalakult, a magyarországi rendjét 11 fővel újraalapították, és a tevékenységem miatt megkerestek, hogy lépjek be. Lovag csak az lehet, akit felnemesítenek. Engem Párizsban nemesített fel az 52. Jeruzsálemi Templomos nagymester.
A társadalomban felmerült az igény a lovagrend által képviselt karitatív tevékenységre. Régen karddal kellett védeni a nemzetet, most rendezvényekre járunk. Az unitárius egyházon belül mi reformátusok vagyunk. Én vezetem a debreceni bandériumot.
A járványhelyzet után kezdtük újraépíteni a forgalmat a barátokkal, akik nem lerészegedni járnak ide, hanem kulturáltan fogyasztani konszolidált helyen, és mellette jóízű beszélgetések vannak.
Mecénás díjat kapott augusztus 20-án. Hogyan érte ez önt?
2016-ban készült egy művészeti lexikon, amiben megemlítenek engem. Nem is tudtam róla, egyszer csak hozták, hogy „Pistukám, nézd már, szerepelsz ebben a könyvben”.
2017-ben terjesztettek fel először Mecénás díjra.
2 művészeti iskolát támogatok, a Kós Károly és a Medgyessy Ferenc Művészeti Szakgimnáziumokat úgy, hogy a diákok kiállíthatnak itt a borozóban. De nem csak helyi művészek alkotásait állítjuk ki, hanem budapesti, sőt nemzetközi alkotókét is.
Aki itt kiállított, az engem megérint, így baráti kapcsolatok születnek. Egy olyan baráti társaság, aminek tagjai formálják a társadalmat. Teszik a dolgukat, de nem a kitüntetésért.
A Mecénás díjat megelőzte egy Brassai művészeti díj 2019-ben.
Idén kaptam egy levelet Papp László polgármester úrtól a közgyűlés határozatáról, hogy megkapom a Mecénás díjat. Ebben számomra a legszebb az volt, hogy ott ismernek el, ahol születtem. Ez kevés embernek adatik meg.
Az élethez nagyon nagy alázat kell, hogy az ember úgy élje le, hogy utólag azt mondja: „ez igen”.
Fent található a Borbarát Bár Galéria. Erről mit kell tudni?
Sikerült előnyére változtatni ezt a kis borozót. Annakidején csak beugrottak bekapni egy kis bort, aztán mentek várni a buszt. Innen indultunk, aztán kitaláltuk, hogy nyitunk egy galériát. Akik nem értettek hozzá, azok elmentek. A viselkedni nem tudó emberektől 4 évembe telt megszabadulni, és a társadalom azon rétege maradt, aki kedveli a művészetet.
A mostani fiatalok sokkal iskolázottabbak, felkészültebben jönnek, érdekli őket a borkultúra. Nekem is van egy fiam, 32 éves. Vele csináljuk családi vállalkozásban. 11 éve van kint az Egyesült Királyságban, és egy 27 fős szendvicsüzletet üzemeltet a Temze partján, 8 havonta jár haza. Ötévente megbeszéljük, hol tartanak. Az ötleteiből, amiket onnan hoz, amit tudunk, megvalósítunk, ilyen volt a kisszínpad is.
Azt vallom, ha egy üzletet üzemeltetek, azt tartalommal is meg kell tölteni. Amikor a vendég kap vissza egy kis szeretetet vagy valamit, ami érdekli, az öröm számára.
Sokan mondják, hogy bejönnek ebbe az ütött-kopott kis borozóba, és meglepődnek, hogy kiállítás van. A minigalériában 12 kép van mindig. Lent pincelíránk van, és pszichoklubot szoktunk rendezni. Van olyan is, hogy kint a szabadban festőállványon festenek.
Burai István festőállványát hárman szavazták meg, hogy nálam legyen kiállítva: Áfra János, Szénási Miklós és Láng Eszter.
Ebben a galériában kiállíthatnak pályakezdő fiatal művészek, és azok is, akik már ezt tanítják. Az elmúlt 10 év alatt túl vagyunk a 120. kiállításon. Bízok benne, hogy tudunk még jó pár tárlatot szervezni. Gátat már csak a falak szabnak, mert kicsi a borozó. De ezt nem lehet átültetni máshová. A művészek ezt érzik a klubjuknak.
Nem csak grafikai, festészeti, fotós kiállítások vannak, hanem szobrok is, például Boncsér Árpád művei.
Volt egy Rigas nevű görög úriember, aki itt tevékenykedett Debrecenben. A lánya, Barbara szintén képzőművészettel foglalkozik. 4 évet rimánkodtam neki, hogy állítson ki itt, és nagyon jól sikerült a kiállítása. Amit a fióknak készített, elhozta, és a nagyközönség bírálta el. Először még nagyon félszegen jött be, de a kiállítás végére kinyílt, mint egy csokor. Azóta egyfolytában új ötletei vannak, és kérdezgeti, hogy mit szólok hozzájuk. A visszajelzések visznek előre mindenkit.
Megtanultam, hogyan kell berendezni a galériát, kiállítást szervezni, ebből jöttek a támogatások, egyre több karitatív tevékenység, aminek a Mecénás díj szól.
Aki egyáltalán nem ért a művészethez, az is bejön, minden nap találkozik egy művésszel. Az volt a célunk a galériával, hogy a művészetet lehozzuk az egyszerű ember szintjére. Itt koccinthat és beszélgethet a kiállítóval, aztán boldogabb, hogy ismeri ezt a híres embert. A vendégekben volt rá igény korábban is, csak lehetőség nem adódott rá.
Kik jártak ide?
4 generáció jár ide borozni, a törzsvendégeknek névre gravírozott poharaik vannak. Amelyiken rézlapocska van, már sajnos emlékpohár. Ilyen Szomjas György pohara, aki Kossuth-díjas dokumentumfilmrendező volt.
Ide járt Kóti Árpád, meg tudnám mutatni a helyét, megvan a névre gravírozott pohara, Szendrő József, a Csokonai Színház igazgatója, Lakat Károly, a Loki edzője is. Abban a korszakban is nagy társasági élet folyt ebben a picike térben. Úgy éreztem, ha Misi bácsi meg tudta teremteni ezt, akkor miért ne lehetne most is ez a cél.
Hosszútávon gondolkodom. Bízom benne, hogy lesz jövője a borkultúrának, az Egri Borozónak, és annak, amit képviselünk.
Mik a jövőbeni tervei?
November 6-án a Zeneművészeti Egyetemen végzett Nacsa Krisztina és Kuklis Ágnes jönnek komolyzenét előadni.
Fel szeretném újítani a borozót, egy olyan perspektívát adni neki, ami jobban megszólítja a fiatalokat.
Azon dolgozom, hogy egy átalakítás során úgy mutassam meg a debrecenieknek, hogy a jelenlegi generáció méltóképpen legyen rá büszke, mint az, amelyik régen.
Sok lehetőséget látok a borozóban, például kicseréljük a bútorzatot.
Debrecen 6 településből állt, mindegyiknek volt csapszéke. A régebbi, a Novel csapszék 1701-től 1811-ig üzemelt. Ez a borozó a maga kis 63 évével már Debrecen történelmének letéteményesévé vált, de a fiammal 111 évet céloztunk meg.
Még több cikk az Egri Borozóról.
Hozzászólások