Megérkezett a Pókember: Irány a Pókverzum méltó folytatása. A Pókverzum animációs filmtrilógiájának második része június 1-jén jelent meg Magyarországon, és még magasabbra tette a lécet, amit a jövőre érkező harmadik film nehezen fog megugrani, de ilyen lelkes alkotókkal és ilyen konkrét elképzelésekkel sikerülni fog.
Ma a képregényfilmek a multiverzumok korát élik. A Marvel-moziverzumban ide tartozik a Pókember: Nincs hazaút, a Doktor Strange az őrület multiverzumában és A Hangya és a Darázs: Kvantumánia is, a Sony Pókembermentes Pókemberes Univerzumában a Venom 2: Vérontó és a Morbius, míg a DC-nél a két hét múlva megjelenő Flash – A Villám.
Ez nem véletlen, hiszen a multiverzumosdi jellemző a képregényekre (lásd 2015-ös Titkos Háború és Végtelen Világok Krízise), és mostanra sikerült a filmeknek felépíteni olyan világokat, melyekkel tudnak gazdálkodni. Érdekes módon jelen trilógiánk középső darabja csak részben indult ezen a vonalon, mert bár utal más animációs és élőszereplős művekre, inkább képregényes eredetre tekint vissza a magyarul is megjelent Pókverzum által, amire csak az alapötletben hasonlít (a multiverzum Pókemberei ideiglenesen összefognak, hogy megmentsék a világot). A Pókember: Irány a Pókverzum volt az első képregényes mozifilm, ami ezzel a témával foglalkozott.
Már többször utaltam az első részre, mivel trilógiát, ahogyan a Gyűrűk Ura esetén, úgy itt sem kezdünk a második filmmel. Jelen kritika alanya azzal kezdődik, hogy Gwen Stacy gyorsan összefoglalja, hogy mi történt korábban, illetve megismerjük az eredettörténetét. Az ő világában őt csípte meg a radioaktív pók, és a legjobb barátja, Peter Parker Gyíkká változott, akit a csata hevében Gwen véletlenül megölt. Emiatt az apja, aki rendőr, üldözi.
Ezeket a meghatározó eseményeket, mint amilyen a pókcsípés vagy a szerettük halála, a film kánonnak nevezi. Ezek minden pókszemély életében jelen vannak, és meghatározóak.
Egyik csatája során a másik dimenzióból érkező Miguel O’Hara megmenti őt, majd betoborozza a csapatába. Az előző részben egy lyuk keletkezett a multiverzumon, így a bűnözők átkerülnek egyik világból a másikba. Ezeket a bűnözőket viszik vissza a helyükre, hogy ne sérüljön a kánon.
Fontosabb szereplők (Pókszemélyek):
- Gwen Stacy: Miles barátja, aki Miguel csapatának tagja. Magányos, ezért kapcsolatba lép Moralesszel, így beindítva olyan események láncolatát, amely a multiverzum pusztulását okozhatják.
- Miles Morales: az egész trilógia főszereplője, rajta keresztül látjuk a történetet. Másodéves gimnazista, aki nehezen egyensúlyoz a magánélete és a hősködés között, ezért mindenhonnan elkésik. Jótanuló, de el kell döntenie, hogy mi a fontos a számára.
- Miguel O’Hara: vannak méregfogai, karmai és egy virtuális asszisztense, Lyla. Ő alkotta meg az univerzumok közötti utazásra alkalmas eszközt, és alapította a Pókszemélyek csapatát a multiverzum megvédésére. Ő az egyetlen Pókember, aki nem vicces.
- Peter B. Parker: visszatér az előző részből mellékszerepben, és fejlődik, lesz lánya, Mayday. Olyan apuka, aki a gyereke képeit mutogatja mindenkinek. Rajta és Miles szülein keresztül a gyereknevelés témája is hangsúlyos a filmben.
Rajtuk kívül szerepel még több mint kétszáz másik Pókember – illetve egyéb lények, mint a pókdinoszaurusz, pókló vagy a pókmacska – a legnagyobb részük csak a háttérben egy-két kép erejéig. Ebből látszik, hogy három karakter van, akiket jobban megismerünk, a többieknek csak pár perc jut a tetemes játékidőből. Viszont majd az lesz érdekes, ahogy a következő részben több csapatra bomlanak.
Miles főellensége Folt, aki létrehozta Miles Morales Pókemberét azzal, hogy a 42-es világból áthozta a pókot, ami megmarta őt az előző részben. Akkor szerezte a képességeit, amikor Miles felrobbantotta a gépet, ami összeomlasztotta volna a dimenziókat. Azonban elvesztette az arcát és a munkáját, ezért ő is el akar venni mindent Milestól. A testén levő lyukakkal képes portálokat nyitni. Üdítő, hogy nem egy újabb Zöld Manót, Oki Dokit vagy Venomot kapunk.
Ha kapunk valamit, akkor azt más nem kapja meg, tehát megkárosítunk vele valakit. Ez a gondolat akkor jelenik meg, amikor az 1610-es univerzumban Miles-t a 42-es univerzum pókja csíp meg, így utóbbi világ védelmező nélkül marad. Ugyanígy mi is elveszünk mástól egy lehetőséget, amikor nyerünk pénzt, munkát vagy emberi kapcsolatot.
Minden univerzum különbözik, Gwen világa festményszerű, de van papíranimáció és LEGO is. Azért is olyan remek animációs alkotás a film, mert ezt a történetet más médiumban nem lehetne elmesélni (volt képregényes változat, de ott a képregényes világok között történt átjárás, míg itt az animációs, élőszereplős és videojátékos változatok között).
Ez az Egyesült Államokban készült leghosszabb animációs mozifilm, letaszítva a trónról az eddig uralkodó Mohó lelkeket a második, és a legendás Ralph Bakshi Gyűrűk Uráját a harmadik helyre. De például a leghosszabb magyar animációs filmtől még jócskán le van maradva, hiszen Jankovics Marcell Az ember tragédiája 20 perccel hosszabb. Egy film attól jó, hogy nincsenek benne felesleges jelenetek, azaz mindennek megvan a helye. Ez egy ilyen hosszú filmnél nehéz feladat, mégis nemcsak, hogy sikerült jól követhető tempóban tálalni a sztorit, de még rövidnek is érezzük kicsit. Egyetlen hibája is ebből következik, hogy egy nagyon nagy történet felét kapjuk meg, amit a következő rész fejez be. Ezt két módon tudták volna kiküszöbölni:
- vagy összecsapják a történetet egy filmbe, hogy kerek legyen. Ezt elkerülendő eleve kétrészesnek szánták ezt a folytatást.
- vagy kiadják egy közel ötórás változatban a két filmet egyben. Ez streamingen akár még működhetett is volna (lásd Zack Snyder Igazság Ligáját), de moziban nem.
A játékidő és a változatos animációs technikák fényében nem csoda, hogy hét stúdió több mint ezer animátora dolgozott a filmen, ez a valaha volt legnagyobb stáb, amelyik animációs filmen dolgozott. A stúdiók:
- Columbia Pictures
- Sony Pictures Animation
- Marvel Entertainment
- TSG Entertainment II
- Arad Productions
- Lord Miller Productions
- Pascal Pictures
Az előző részből visszatért producerként és íróként Christopher Miller, aki azóta A Mitchellék a gépek ellen-t készítette, Phil Lord, aki azóta a LEGO-kaland 2-n dolgozott, illetve Justin K. Thompson díszlettervezőből lett rendező. A harmadik író Dave Callaham neve a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendájából lehet ismerős. A rendezői székben ketten ültek Justin K. Thompson mellett, Joaquim Dos Santos és Kemp Powers. Utóbbi társrendezője a Lelki ismeretek című Oscar-díjas Pixar-filmnek, az előbbinek ez az első mozifilmje, előtte többek közt a Korra Legendája sorozaton dolgozott. Brian Michael Bendis vezető producerként, Ami Pascal, Avi Arad és Christina Steinberg producerekként maradtak az előző részből. A jövőre érkező Pókember: A Pókverzumon túl című folytatást is ugyanezek az alkotók készítik.
Nem siették el a folytatást. 5 évük volt a készítőknek megfelelő folytatást alkotni. A Pókember: Irány a Pókverzum Oscar-díjat és 80 további elismerést kapott, ami a kiváló forgatókönyvet, látványt, zenéket és főellenséget dicséri.
A film műfajai animáció, dráma, sci-fi, kaland és felnövéstörténet. Elég erős a drámai szál, főleg Gwen története miatt. De az olyan érzelmeket mint a bánat vagy harag, színészeket megszégyenítő módon sikerül átadniuk az animált karaktereknek. Illetve Gwen világában a színek követik a hangulatot, a pozitív érzelmeket meleg színek, a negatívakat hideg színek jelzik. A multiverzum elmélete, a technológiai újdonságok és a különböző világok bemutatása miatt science-fiction. Kalandfilm pusztakezes harcoktól nagyszabászú üldözéses jelenetekig. Felnövéstörténet, mert Miles a felnőttkor küszöbén áll, el kell döntenie, hogy melyik egyetemre fog járni és hogy elköltözik-e otthonról. Ezek mellett annyira humoros, amennyire egy Pókember-filmnek kell, vannak benne szóviccek és helyzetkomikumok, de döntő többségében komoly marad a hangulat.
Az érettebb közönség számára is rendelkezik mondanivalóval. Sőt, ezt a részt inkább már a rajongóknak készítették, és az összes utalást csak a legelvetemültebbek értik. Elég összetett a sztori sok szereplővel és fontos témákkal, így inkább a tizenéveseknek és idősebbeknek szól, ezért sokkal több értelme van a 12-es korhatárnak, mint a kicsit könnyedebb első résznél.
A néző nem azt kapja, amire az első film alapján számít, hanem sikerült még a várakozásokat is felülmúlni, és olyan fordulatokat tettek bele, amit még a képregényrajongók sem láthattak előre a különböző képregényes változatok ismeretében. Megvan a következő Oscar-díjas.
Hozzászólások